A teljes körű mulcsozás hátrányai!

Mikor is hol nem érdemes mulcsozni?

Az utóbbi években a kritika nélküli lelkesedést árnyaltabb megközelítés váltotta fel. Bebizonyosodott, hogy a mulcs a kert nem minden részében és nem minden növényhez jelent megfelelő eljárást.

Minden kert és minden növény más. Ahogy az ember egy jóízű alváshoz választhat gyapjú-, pamut- vagy selyemtakarót, a kertésznek is megvan a lehetősége, hogy mulcstakarójához különböző anyagokat használjon fel. A céltudatos mulcsozás során változtatják az alkalmazott anyagokat és a kert mulccsal fedett részeit. Ez első hallásra bonyolultabbnak hangzik, mint amilyen valójában.

Mulcsozzunk kertünk igényei szerint

Mit is jelent a teljes körű mulcsozás?

A teljes körű mulcsozás során a veteményes-, a fűszer- és gyógynövény-, a dísz- vagy haszonkert minden részét, az évelők és fásszárúak területeit egész évben vastag szervesanyag-réteg - többnyire szalma - fedi. A szalma gazdaságos és könnyen kezelhető anyag, amely a mezőgazdaságból elegendő mennyiségben beszerezhető. De a talaj takarása egy fajta anyaggal - pl. szalma - túlságosan egysíkú, és nem felel meg a kert különböző élőhelyének és a növények eltérő igényeinek. A mulcs kedvező hatásai csak változatos és célirányos felhasználással, adott esetben más kertészkedési módokkal együtt alkalmazva érvényesülhetnek.

Mulcsozás szalmával

A teljes körű mulcsozás hátrányai

• Észak- és Közép-Európában az évszakok közötti hőmérséklet-ingadozások általában igen nagyok: télen kemény fagyok lehetnek, a tavasz gyakran későn érkezik és nagyon sok csapadékkal, a nyár nagyon forró lehet. A talajt egész évben borító szalma-mulcsréteg elzárja a talajt ezektől az évszakonkénti időjárási befolyásoktól. Ősszel a mulcstakaró védi a hidegtől, és tovább aktívan tartja a talajéletet. Ha meleg, száraz a május, akkor is érdemes mulcsozni, csapadékosabb nyarakon azonban a mulcsréteg vonzza a csigákat, akik a mulcstakaróban találnak menedéket. Ilyenkor ésszerű a mulcsot komposztálni - éppen ebben áll a kertészkedés művészete: pontos alkalmazkodás a talajhoz, az éghajlathoz és a növényekhez.
• A teljes körű mulcsozás nem veszi figyelembe a kert különböző részeit: egy árnyékos helyen lévő évelő növényekkel beültetett ágyás pl. hálás egy réteg falevélért, mivel így az évelők természetes élőhelyéhez hasonló körülményeket teremtünk. A zöldségek ezzel szemben - főképpen tavasszal - hálásak minden talajt melegítő napsugárért: a mulcstakaró ebben az esetben szigetelőrétegként viselkedik, ami hidegen tartja a talajt - ilyenkor nem ésszerű a mulcs alkalmazása. A mediterrán növényekből álló fűszer- és gyógynövényes ágyás ellenben szereti a kavics- vagy lávatörmelék-mulcsot, ami a meleget magába zárja.
• A kultúrnövények a csírázásukhoz és növekedésükhöz különböző hőmérsékletű talajt és teljesen különböző tápanyagokat igényelnek. Vannak hosszabb és vannak rövidebb csírázási idejű, tápanyagban gazdag és tápanyagban szegényebb talajt kedvelő növények, egyes fajtáknak sok vízre van szükségük, mások a szárazabb körülményeket szeretik. Mindezeket a különböző igényeket is figyelembe kell venni mulcsozáskor - ha csak egyféle anyaggal mulcsozunk, a mulcs nem fog megfelelni a különböző igényeknek.
• Ha túlnyomórészt csak szalmát és avart alkalmazunk, és teljesen takarjuk a talajt, szükségtelenül leszűkítjük a mulcsozás sokféle lehetőségét és a talajtakaró anyagok széles választékát.  (Erről részletesebben itt olvashat >>) A szalma vagy avarmulcsnak túl nagy a szén-nitrogén aránya, túl sok faanyagot tartalmaz, és lassú bomlása csökkenti a növények által rövid távon felvehető (növekedésükhöz szükséges) nitrogén mennyiségét. Sok növénynél ez fejlődési nehézségeket vagy akár pusztulást is okozhat.
• A természetközeli kertben azért sem célszerű a teljes körű talajtakarás, mert az a kert minden területét gyomnövény-mentesen tartja. Pedig a természetközeli kert bizonyos mértékig elviseli a gyomnövények és vadvirágok jelenlétét.

Forrás: Mulcsozás