A diófák metszése

A dió eredetileg kizárólag nyílt területekre, ill. igen nagy telkekre alkalmas fa volt. A magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti a 15-20 m-t. Termőre csak 10-15 éves korukban fordulnak. Ma viszont már vannak olyan gyenge növekedési erélyű alanyok, amelyekre oltva akár a kisebb kertekben is szóba jöhet a diófa. Viszonylag meleg fekvést kíván, mert a téli erős fagyok kárt tehetnek a fás részekben, amíg a kései fagyok a friss hajtásokat és a virágokat veszélyeztetik. Bár az elfagyott diófa újra kihajt, de akkor már nem hoz virágokat. A talajjal szemben nincsenek különleges igényekei, és ráadásul ritkán betegszik meg.

Ültetéskori metszés

Az ültetéskori metszésre akkor is szükség van, ha diófa ültetését határoztuk el. A három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, ezeket 20-30 cm-esre rövidítsük meg. Leendő vázágaknak egyenletesen elhelyezkedő, a törzsből eltérő magasságban kiágazó vesszőket válasszunk.

A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel vágjuk vissza. Az ültetés utáni első, ill. második évben viszonylag gyengén hajt ki a diófa; csak a harmadik évtől kezd el rendes ütemben növekedni.

Különleges „gyümölcs" a dió, egészséges és nagyon gazdag tápanyagokban

Koronaalakító metszés

A diófák esetében is szükség van a koronaalakító metszésre; a szépen és célszerűen felépített koronaszerkezetre. Az első 8-10 évben szükségtelen a vázágak visszametszése, mivel maguktól is szépen elágaznak. Csak a nagyon zavaró irányba növő ágakat távolítsuk el. Szabaduljunk meg a sérült és száraz ágakról. Ha az ültetéskor alulbecsültük a korona átmérőjét, és időközben a szomszéd fákat hátráltatják a diófa ágai, akkor azokból is vághatunk.

A diófa metszés nélkül is szellős koronát nevel

Fenntartó metszés

Összpontosítsunk a termőrészek megújítására, a kiegyensúlyozott koronaszerkezetre; illetve arra, hogy elegendő fény jusson az ágak közé. Ha besűrűsödtek az ágak, akkor hamar csökken a korona belsejében hozott termésmennyiség. Ennek pedig az az oka, hogy a dió csak az egyéves hajtokon terem, és azokon is túlnyomórészt a csúcsrügyekből fejlődnek a termései. A metszés legmegfelelőbb időpontja a késő tél, időjárástól függően február közepétől végéig metszhetünk. Ha később metszünk, és már közelebb van a kihajtás ideje, akkor igen erősen nedvezik a fa a metszési felületeken. Megoldható a nyári metszés is; ilyenkor kevesebb ideig nedvezik a fa, és a metszési sebek rövid idő alatt begyógyulnak.

Forrás: Gyümölcsfák metszése