Victoria, a gyönyörű tündérrózsa

A Victoriát 1801-ben fedezte fel Thaddäus Haenke, német botanikus, az Amazonas bolíviai holtágainak sekély, meleg vizében.

Évtizedek múlva, amikor a növény eljutott Angliába, az akkori angol uralkodó, Viktória királynő tiszteletére a Victoria regia nevet adták neki. Később azonban, amikor kiderült, hogy egy másik, hasonló faj is létezik, Victoria amazonica lett az új neve. Mi egzotikumként tekintünk e növényre, ám a szülőhelyén nagy tömegben fordul elő, és az ott élő indián törzsek számára olyan nyilvánvaló és nélkülözhetetlen a jelenléte, hogy számos mítoszukban és eredetmondájukban is megjelenik. A növény indián neve irupé, ami tálat jelent, a magját pedig egyes vidékeken vízi kukoricának nevezik.

A Victoria növény magjából lisztet őrölnek, és az abból készült süteményt ünnepi ételként fogyasztják.

Míg a Victoria amazonica a kimondottan meleg, 30 oC-os vizeket, mocsarakat szereti, rokona, a Victoria cruziana Argentína és Paraguay langyosabb, 20-25 oC-os folyóiban él. Levelei valamivel kisebbek, 1-1,5 m-esek, peremük viszont jóval szélesebb, és nem barnás, hanem zöld színű.

Az 1800-as évek második felétől a botanikuskertek komoly erőfeszítéseket tettek, hogy hozzájussanak néhány Victoria maghoz, mert az ilyen egzotikumok jelenléte nagyon megnövelte a kertek látogatottságát. Ugyanakkor a növénykedvelő arisztokrácia körében is vad versengés kezdődött, vajon kinek sikerül először virágzásra bírni ezt a bámulatra méltó tündérrózsát. Az üvegházakban fűtött vizű medencét alakítottak ki, vagy külön épületet, ún. viktóriaházat emeltek erre a célra. Így jöttek létre világszerte a Victoria első bemutatóhelyei, melyek közül nagyon híres a berlini, a londoni, a palermoi, a pisai és a Saint Louis-i botanikuskert.

A budapesti Füvészkertben is adottak a termesztés feltételei, de évente újra kell ültetni a növényt. A magcsere útján beszerzett Victoria előnevelt palántáit áprilisban ültetik a medencébe, a virágok júniustól augusztusig tekinthetők meg az üvegházban. Volt olyan esztendő, hogy 20 virág is fejlődött.

A növény legfőbb jellegzetessége, hogy bőrnemű, fényes, kerek levelei a kétméteres átmérőt is elérhetik.

A levélnek határozott, barnás színű pereme van, az esővíz azonban több résen át el tud folyni a "tálcáról". Ennek azért van különös jelentősége, mert a légzőnyílások a levél színén találhatók, és a levélen álló víz akadályozná a légzést. A természet gondoskodott arról is, hogy a növény életét ne háborgassák illetéktelenek, és ne legeljék le a vízi állatok, ezért a gyökér, a virág és a levélfelszín kivételével a teljes felületet tövisek borítják.

A levél fonákát megvizsgálva a természet fantasztikus műalkotásában gyönyörködhetünk, és azonnal megérthetjük, minek köszönheti különleges szilárdságát. A sűrűn elágazó, több centiméter vastagságú erezet egy gótikus katedrális mennyezetboltozatára emlékeztet. Ez a szerkezet az egyébként vékony levelet olyan hihetetlenül stabillá teszi, hogy az megfelelő súlyelosztás esetén 60-70 kg-nyi tömeget is elbír.

A Victoria története nem lenne teljes Sir Joseph Paxton nevének megemlítése nélkül. Az angol főkertész és építész sorsa egészen különleges módon fonódott össze az óriás tündérrózsáéval. 1849-ben neki sikerült Európában először virágot nevelnie a trópusi növény magvaiból Devonshire hercegének chatsworthi birtokán. Az első virágot Viktória királynőnek ajándékozta, amellyel sikerült óriási népszerűséget szereznie a növénynek. Mivel Paxton az építészetben is jártas volt, gyönyörű üvegházat tervezett kedvencének.

Az épület könnyed szerkezetét a Victoria levelén megfigyelt keresztmerevítők és támasztékok segítségével alakította ki. Kortársait annyira lenyűgözte ez az újszerű ötlet, hogy rövidesen felkérték a londoni világkiállítás Crystal Palace (Kristálypalota) nevű főépületének megtervezésére. Az 1851-ben megnyílt, hatalmas (560x140 m-es!), öntöttvasból és üvegből készült csodacsarnok olyan különlegesség volt akkoriban, hogy létrehozásával Paxton legalább fél évszázaddal megelőzte korát, és jelentős hatást gyakorolt a későbbi modern építészetre. Mindezt csupán a természet egyszerű trükkjének merész építészeti alkalmazásával érte el. Érdemei elismeréséül a királynő lovagi címet adományozott neki.

A Victoria csodálatos virágzása mindössze két napig tart, és nagyon különleges módon zajlik:

A növény mindig este, sötétben bontja ki közel 30 cm átmérőjű virágát. Az első este a virág hófehér, és nőivarú, ami azt jelenti, hogy csak a termő aktív, a porzók még fejletlenek, és nem termelnek virágport. Az ananászéra emlékeztető, erős illat bogarakat csalogat oda, amelyeket aztán - mivel a szirmok a nappal közeledtével összecsukódnak - egy napra rabul ejt a növény. Ezalatt az a virágpor, amely egy másik virágban tapadt a bogarak testére, beporozza a Victoriát. Másnapra a termő elhervad, és csak ekkor érnek be a porzók, így a növény elkerüli az önbeporzást. A bogarak begyűjtik a friss pollent, majd kiszabadulásukkor újabb virágokra repülnek át. De a növény még tartogat egy meglepetést a második estére is. Amikor a sötétben ismét kinyílnak a virágok, színük már nem fehér, hanem halványrózsaszín, amely aztán néhány óra alatt sötét bíborvörössé változik!

A megtermékenyült virág lesüllyed, és a kialakuló tüskés termésben a víz alatt érik be a többszáz mag. Ahogy a teljes érettség közeledik, a termés ismét felemelkedik a felszínre, helyenként kihasad, és a borsónyi magok ragacsos védőanyaggal burkolva lassanként kiszabadulnak, majd a sodrás hatására eltávolodnak ez anyanövénytől. Ez a sajátos szaporodási mód lehetővé teszi, hogy a növény igen nagy területen terjedjen el.

E bonyolult virágzási mód ismeretében érthető, hogy 1960-ban óriási szenzációt keltett, amikor a két ismert faj keresztezésével sikerült hibridet létrehozni a pennsylvaniai Longwood Gardensben. Az új növény "születésénél" a világ legjobb victoriaszakértői bábáskodtak. A "Longwood" hibrid a legjobb tulajdonságokat örökölte szüleitől (a V. cruziana volt az anya-, a V. amazonica pedig az apanövény), de legnagyobb erénye, hogy még anyanövényénél is jóval kevésbé melegigényes. A fordított irányú (amazonica x cruziana) keresztezések sokáig csak meddő növényt eredményeztek, néhány éve azonban a nemesítőknek sikerült az "Adventure" nevű hibriddel gazdagítaniuk a kínálatot.

Mivel az óriás tündérrózsák iránt egyre nagyobb az érdeklődés, Argentínában a Paraná folyó torkolatvidékén létrehozták a Pre-Delta nemzeti parkot, ahol biztosítottak a Victoria fennmaradásának feltételei, és az érdeklődő turisták szakképzett vezetővel kereshetik fel és tanulmányozhatják e lenyűgöző növényeket.