Télen megfagynak a kóborló állatok?

Mi lesz az országszerte százezres számban utcán kóborló (kidobott) kisállatokkal, amikor beáll a hideg tél?

Az aggódás jogos.

Az állatok nagy része kalóriát vesztve legyengülve pusztul el, egy részüket a gyepmester hálója (dróthurka) viszi el az olykor megváltásnak számító (de könyörtelen) pusztulásba. Gyakori eset az is, amikor az értelmetlen, kiutat kereső bolyongást egy jármű kereke szeli ketté végérvényesen.

Riasztó, és emberi szívet facsaró látvány az, amikor fedél nélküli élőlények bolyonganak céltalan. A kóbor állatok helyzete riasztóan hasonló a hajléktalan emberekéhez. A probléma gyökerei, és a krízishelyzet megoldási lehetőségei ellenben teljesen különbözőek.

A hajléktalan ember a kivert állat helyzetéhez képest más. Az ember önálló életében önálló döntések révén jut el állapotába. Az állatokat háziasítva, haszonért tartva, anyagi érdekből húzza magához az ember. A túlszaporítások következtében válik sok százezer állat feleslegessé, és eszmei-anyagi viszonylatban értéktelenné... A hajléktalan ember felemelkedésére önálló döntései és a szociális hálóba való kapaszkodása révén lehetősége van, ellenben a kihasznált és "értéktelen" kisállat egyedüli kiútja helyzetéből a pusztulás (önmaga siralmas "elfogyása" vagy a rendszer által).

A környezetre, a természeti értékekre, és az élőhely állapotára (a külvilágra) nézve érdektelen ember is érzékeli a problémákat, de önmaga megvalósítása érdekében folytatott küzdelmében már nincs lehetősége a dolgok, problémák feldolgozására, a környezetén való segítésre. A lakosság kisebbik része az, akikről el lehet mondani, hogy életük folyamatában tekintettel vannak környezetükre, és életterüket ennek figyelembevételével alakítják, folytatják cselekményeiket. Belőlük alakulnak ki a passzív állatvédők (akik figyelnek önmagukra, de segíteni nem tudnak - nem okoznak károkat) és az aktív állatvédők (akik a passzív állatvédőkön túl próbálnak tenni is az ügy érdekében).

Mégis mi az oka a rengeteg kóbor állatnak?

Az állatmenhely az az intézmény, ami a kóbor állatok krízisproblémáit próbálja orvosolni. Ott folyik humánus állatbefogás, ellátás (ivartalanítás), gazdakeresés. Országos szinten óriási számú kóbor állat van az utcákon, amit az állatmenhelyek nem tudnak teljes mértékben kezelni. Van, ahol anyagi okokból létre sem tud jönni megfelelő szintű menhely...

Bárki, aki úgy érzi, hogy tud segíteni, bármikor megteheti: az utcáról bátran befogadhat kisállatot!

Kissé furcsán viselkednek egynémely kóbor állatok: félnek még az ételtől is (gyakran remegnek, hirtelen mozdulattól akár be is vizelhetnek). De ne adjuk fel, ez az állapot pár hét, hónap múlva pozitív irányban megváltozik. A kutya önbizalmat nyerve szocializálódik (be fog illeszkedni) élete megmentőjének környezetébe, mindennapjaiba.

Hálája élete végéig elkíséri megmentőjét. Fontos, hogy mindenki érdekében a befogadott új jövevényt kötelező veszettség oltással el kell látni. Legjobb az, ha ivartalanítják is.