Kötekedő madár a szarka, még a rókát is elzavarja - Videó

Akár a városban, akár erdőkben járunk, kísérőnk lesz ez az elegáns, de kissé esetlen madár. Tudhatjuk, hogy vele van dolgunk, cserregése, szaggatott repülése és szinte valószínűtlenül hosszú farka könnyen elárulja. Általában, sajnos, nemigen időzik velünk, jobbára a fa csúcsán vagy a háztetőn tartózkodik, ahonnan büntetlenül cserreghet, amennyit akar.

A szarka gyanakvó és bizalmatlan madár

A szarka igen félénk, mondhatni bizalmatlan. Remekül alkalmazkodott a városi körülményekhez, de az ember jelenlétét még nem szokta meg igazán. Ha valaki figyeli, azt bármilyen távolságból megérzi, nyugtalan lesz, rosszabb esetben elmenekül. Bármennyire zavaró is ez a gyanakvás az egyszerű járókelő vagy műkedvelő ornitológus számára, ez menti meg a szarkák életét, és ez teszi lehetővé, hogy a város kellős közepén is nyugodtan fészkeljenek.

Fészkét gondosan a fák lehető legmagasabb ágaira építi. A fészek maga fedett, alja sárral kitapasztott. A szarka tojó áprilistól költ, a szarkaifjoncok májusban hagyják el a szülői fészket. A fiatal szarkák hihetetlenül elevenek, és hihetetlen zajt csapnak, de ez elnézhető nekik.

Milyen is a szarka?

A szarka alteste fehér, feje, szárnya és farka fekete. Ez a fekete szín az idősebbeknél kékesbe hajlik. Repülés közben látható, hogy szárnya meglepően rövid, ezért ugyancsak sűrűn kell csapkodnia vele. Legjobban azért mégis a szomszédos fára átröppenni szeret, ezt általában egy hajmeresztő siklórepüléssel teszi.

Gyakran kószál a földön is, járása a varjúfélékhez hasonló, a legjobb szó talán a téblábolás lenne rá. Szökdécselni is tud, ez valószínűleg távoli rigó rokonairól maradt rá.

A szarka kötekedő, pimasz madár

A szarka kötekedő. Néha szüksége van egy kis veszekedésre, a rend kedvéért. Van olyan is persze, hogy a nála nagyobbak kötnek bele, elpáholják, és utána elégedettek magukkal. De ez a ritkább eset. Jellemzőbb az, hogy egy szarkapár egy békésen elmélkedő csókát kerget el a fáról, puszta rosszindulatból. Arról nem is beszélve, amikor egy macska, élete legsúlyosabb hibáját elkövetve, szarkára próbál vadászni...

A szarkát fiatal korától nevelve háziállatként is tartják. Nincs tapasztalatom, nem tudom, mivel jár ez, de Konrad Lorenz, a híres etológus elismerően nyilatkozik a varjúfélékről (s köztük a szarkákról is) mint háziállatokról.

Lop, mint a szarka...

És végül egy nem túl hízelgő tény: a szarka lop. Pontosabban szólva rajong a fényes dolgokért. Hogy miért? Nos, ez rejtély, és úgy tűnik, az is marad.

A szarka felvállalta, hogy velünk él, hozzászokott a város veszélyeihez. Itt van az orrunk előtt, csak a szemünket kell kinyitnunk, hogy meglássuk. Egy értelmes, szép és kedves madár barátságát kínálta fel nekünk. Én úgy hiszem, ezt emberi kötelességünk elfogadni.