Békebeli, boldog ünnep - így karácsonyoztak elődeink

December 24-én, Ádám és Éva napján az asztal alá sok helyen tettek szénát, szalmát és gabonát, hogy ezzel is elősegítsék az állatok szaporaságát, illetve fokhagymát, hogy távol tartsák a gonoszt.

Karácsonyi maradékból gyógytea

A hagyomány szerint december 24-én nem is ettek húst az emberek, hiszen éjféli mise előtt szigorú böjt volt érvényben. A karácsonyi vacsoráról nem hiányozhatott az alma, a dió, a fokhagyma, a méz és a mák. A dióhoz különleges szokások is kötődtek: a családtagok megtörték és ha belseje egészséges volt, azt jelentette, hogy a jövő évben egészséges lesz az is, aki elfogyasztja.

Ha rossz belű diót tört fel valaki, arra következtettek, hogy a következő évben beteg lesz. Néprajzkutatók feljegyeztek egy olyan szokást is, hogy a diót a családfő a ház négy sarkába dobta, ezzel tisztítva meg a házat a rossz szellemektől. Az összegyűjtött karácsonyi "vegán" maradékot- almahéjat, dióhéjat, aszalt gyümölcsöket - gondosan elcsomagolták, s ha a családból valaki beteg lett, ebből főztek gyógyteát.

Karácsonyi ételek

A karácsonyi almának is megvolt a maga rituáléja, a család egységét szimbolizálta. Mindig a családfő szelte fel annyi darabra, ahányan az asztalnál ültek és mindenki kapott egy-egy szeletet. A hagyomány szerint, ha valaki eltévedt az erdőben, akkor elég volt a karácsonyi vacsorán megevett almára gondolnia és máris meglelte a hazafelé vezető utat. Az alma és a dió mellett fontos szerepet töltött be a mák is, a karácsonyi asztalról nem hiányzott a mákos guba meleg, édes tejjel.

Egyes helyeken mákos tészta, diós tészta, esetleg túrós tészta került a karácsonyi étkek közé. A hagyományos karácsonyi ételek közé tartozott a gombás káposztaleves, de főztek babot, lencsét, galuskát is. A húsmentes étkezést csak az éjféli mise szakította meg, ami után december 25- én, Nagykarácsony napján már bőséges húsos fogások kerültek az asztalra.