Hévíz
A világon is egyedülálló meleg vizű hévízi tó gyógyhatása meglehetősen ismert, kevesebb szó esik azonban arról, hogy magának a tónak és környékének milyen különleges az élővilága. Nem egy gyógyvizes medencéről, hanem egy élő tóról van szó ugyanis, amelyben akadnak olyan növény- és állatfajok, amelyek a Földön másutt nem léteznek, vagy a sajátos körülmények miatt legalábbis ritkaságnak számítanak. Mikroszkopikus rákok, érdekes vízi atka, csak itt élő vadponty, az emberi hámsejteket csipkedő szúnyogirtó fogasponty, vagy a tavon úszkáló tündérrózsák némelyike olyan egyedisége a tónak, amelyet érdemes megismerni.
A tó élővilága igazán télen "éled fel", amikor csak kevés fürdőző merészkedik ki a szabadba, s persze a téli körülmények közepette a meleg vizű tó vonzza a madarakat - hangoztatja Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, aki a hévízi tó közelmúltbeli kutatásának koordinátora is volt. Hozzáteszi azt is, hogy a különlegességek persze nem mindig látványosak, ezért a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik őket.
Madárvilág télen-nyáron
Az állatvilág gerinces képviselői közül számos apró rágcsáló lakik a tó körül, így előfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának. A korábbi tanulmányok szerint hétféle denevért is találtak, köztük vízi és tavi denevéreket, sőt az igazán ritka alpesi fajtát is. Ezek egy része a tavon cölöpökön álló épületek alatt, a tó felszíne fölött fészkel, akárcsak a molnár- és füstifecskék, amelyek száma örvendetesen nőtt a korábbi évek csökkenése után. A madarak köréből a fürdővendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel át, ami meglehetősen ritka.
Télen, amikor a Balaton befagy, a hévízi tóra és a melegen párolgó lefolyójára több madár is átköltözik, például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, néha egészen nagy mennyiségű szárcsa, de a szintén nem védett körbe tartozó kárókatonák és tőkésrécék képviselői is megjelennek, néha még egy-két szürke gém és hattyú is tiszteletét teszi.
A fürdőzők néha megijednek a siklóktól, de ezek igazán ártatlan kockás és vízi siklók, jelenlétük pedig a kiváló vízminőségre utal. Nagy számban találhatók békák és unkák, köztük kecskebékák, kis tavi békák, valamint vörös- és sárga hasú unkák - ecseteli a szakember. Felvilágosító szándékkal azt is hozzáteszi: az unkák abban különböznek a békáktól, hogy nem brekegnek, hanem "unkognak".
A tó meleg vizű lefolyójában mocsári teknősök élnek, de találni néha vörös fülű ékszerteknőst is. Utóbbiakat felelőtlenül a terraristák engedik itt szabadon, ami azért veszélyes, mert ha szaporodnak - bár eddig a tojásaik nem élték túl a telet - inváziós fajként kiszoríthatják a mocsári teknősöket.
Az akvárium helyett a tóban kötöttek ki
Ugyancsak a Balaton közelsége és az akvaristák az okai annak, hogy milyen is ma a tó halállománya. A lefolyóban vagy húszfélével találkozni, magában a 36 méter mély tóban csupán ötfélével. Igazából azonban nagyon nehéz ma már rekonstruálni, hogy milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt a tó élővilága. Azt viszont biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben vannak, hogy mindenevőkké váltak. Szívesen csipkedik az emberi elhalt hámszöveteket is, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai "gyógyító" halak.
A hévízi tóban előfordul a naphal és a szivárványsügér, az előbbi a Balatonból, az utóbbi nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal, de több mint kétezer éve egy különleges ponty alfaj is él Hévízen. Ez a latin nevében is hordozza, hogy kisméretű hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet.
A kedves és a betolakodó tündérrózsa
A hévízi tó mélységében, mintegy 40 méterrel a felszín alatt van a tó forrása, ahol 38 fokos hőmérséklettel tör elő a gyógyvíz, és a felszínre jutva is csak néhány fokot hűl. Kiválóan érzik itt magukat a különböző tündérrózsák, amelyek közül csak a kisvirágú fehér a védett, mivel az őshonos. Mégis a ciklámenszínű tündérrózsából lett a város címernövénye, amelyet Lovassy Sándor Indiából hozott ide több mint száz évvel ezelőtt. Próbálkozott tucatnyi fajta tavirózsa meghonosításával, de végül csak ez az egy maradt meg. Nagyjából másfél évtizede jelent meg egy újabb, kékszínű hibrid a tó és a lefolyó felszínén, amely egy dísznövénykertész óvatlansága miatt kezdett el szaporodni, de ma már irtják, mert a többit veszélyezteti.
A magasabb rendű növények közül egy-két védett faj található Hévízen, többek között a bugás sás, a csetkáka, vagy az árokvirág. Jól érzik magukat azokon a partszakaszokon, amelyeket természetes formájában hagytak meg a közelmúltbeli partfalfelújítás során.
A tó partjának harmadán az eredetihez hasonló állapot jött létre. Főleg az épületek mögött alakítottak ki ilyen rézsűs partfalat, ahova vagy húszféle növényfajt telepítettek vissza. A vízi boglárkák, a mocsári nőszirom, illetve számos sásféle nem védett ugyan, de hozzátartozik a természetes élőhelyhez, és az eltelt másfél évben szépen elfoglalták a helyüket - részletezi Csiszár Viktor.
Nagyon sok olyan moszatféle is található a hévízi tóban, amely másutt nem fordul elő Magyarországon. Ilyen például egy zöldmoszat fajta, de hasonlóan unikálisak egyes baktériumfélék is. A kutató úgy látja: szerencsére az ember ezeket az alsóbbrendű fajokat kevésbé tudta tönkretenni, vagyis nekik nem ártott annyira a bauxitbányászat miatt évtizedekkel ezelőtt folytatott vízszintsüllyesztés, vagy a szintén akkoriban a tavi épületeket elpusztító tűzvész.
(MTI)
