Egyre fokozódik a feszültség az emberek és a természet között

Azonban hazudnánk, ha azt mondanánk, ez egy újkeletű probléma. Ha a középkorban útban volt egy erdő, letarolták azt, az állatok pedig vagy elpusztultak, vagy elköltöztek. De nem kell még csak száz évet sem visszanyúlnunk a történelemben, hogy ilyen, mai szemmel barbár módszereket találjunk: nagyszüleink, szüleink idejében is bevett gyakorlat volt például, hogy egyszerűen leverték a rossz helyre költöző fecskék fészkét tojásostól mindenestől.

A világ persze változik, pláne, ahogy fokozatosan rádöbbenünk, mekkora károkat is okoztunk már a természetnek. De azért az emberiség alapvetően továbbra is egyre nagyobb teret igényel magának, így ha szeretnénk felhagyni a barbár gyakorlatokkal, de mégsem szeretnénk egerekkel a padláson és őzekkel a hátsó kertben lakni, akkor más, humánusabb megoldások után kell néznünk. Egyúttal fontos kiemelni, hogy ne ringassa magát senki tévhitekbe: ahhoz, hogy a bolygó hosszútávon élhető maradjon, gondolkodásmódunkat kellene gyökeresen megváltoztatnunk.

Állatbarát embervédelem

De akkor mit is tehetünk, ha nem akarjuk bántani az állatokat, de mégsem szeretnénk velük közvetlenül együtt élni? Bízunk benne, hogy az olvasóban a kertet feltúró vakond, vagy az oda be-betévedő őzek láttán nem a méreg vagy a vadász merül fel elsőként, így ezeket az opciókat vessük is el, hisz a vadász lakott területen amúgy sem tevékenykedhet, a vakond pedig védett állat, így mérgezése szigorúan tilos.

Nem az őzek építenek felhőkarcolókat az erdők helyére, és nem a vaddisznók találták fel (szerencsére) a lőfegyvereket, így az események további alakulását sem ők fogják eldönteni. Ezért amikor megoldást keresünk a lakótérbe költöző vagy udvarra beszökő vendégek ellen, a mi felelősségünk olyan módszert választani, ami zavarja ugyan, de nem bántja őket. Ezzel finoman, vagy esetenként nyomatékosabban tudjuk jelezni számukra, hogy el kellene hagyniuk a lakóterületünket.

Erre az idők során az emberiség tucatnyi módszert fejlesztett ki. A mérgeket és a csapdákat inkább hagyjuk is. Fókuszáljunk most azokra a megoldásokra, amelyek az állatok egyes érzékszerveire fejtenek ki zavaró hatást. Az ilyen módszerek közül is a három leggyakoribb a szag-, fény-, és hanghatású megoldás.

Hanghatású megoldások többek között az ultrahangos vadriasztók, melyeket őzek, szarvasok és vaddisznók távoltartására érdemes bevetnünk, az ultrahangos rágcsálóriasztók, és az emberi fül számára is hallható hangtartományban üzemelő akusztikus madárriasztók. Ezekből természetesen széles spektrumon találunk az interneten. Van köztük pár ezer forintos kínai vacak és szuperokos hazai fejlesztés is. Nyilván, a hazai termékek hazai terepekre lettek kifejlesztve, és ami még nagyobb előnyük, hogy rendelkeznek hazai garanciával, szervizzel, és ügyfélszolgálattal. Így a vadak károkozásával küzdőknek érdemes őket választani.

Persze vannak olyan helyzetek, amikor az ultrahangos és egyéb “hangos” megoldások alkalmazása nehézségekbe ütközik. Ilyenkor érdemes az állatok egy másik érzékszervére, a szaglására hatást gyakorolni. Mint tudjuk, egy-egy anyag konkrét szaga igazából a mi fejünkben alakul ki. Evolúciósan belénk van kódolva, hogy mit érzünk büdösnek, és mit illatosnak. Praktikusan, ha valahol valami büdöset érzékelünk, akkor azt a helyet igyekszünk elkerülni. De egyáltalán nem biztos, hogy számunkra is ugyanaz a büdös, mint például egy vaddisznó vagy nyest számára.

Erre rájött persze már néhány fejlesztő cég is, akik többek között olyan állatriasztó anyagokat állítanak elő, melyek esetenként emberi orral szagolva még akár illatosak is lehetnek. Így találhatunk környezetbarát szag alapú megoldást vaddisznók és őzek, nyestek, de még akár kutyák távoltartására is.

Létezhet-e egyensúly az állatokkal való együttélésben?

Azt tehát látjuk, hogy ha akarunk, igenis tudunk megoldást találni az állatokkal való békés együttélés problémáira. Persze, ahogy a természeti problémák súlyosbodnak, minden módszer hatékonysága csökkenni fog, ugyanis az állatok inkább hozzá fognak szokni a kellemetlen körülményekhez, mintsem hogy éhen pusztuljanak.

A kérdés tehát jóval komplexebb, de a padlásra beköltöző nyest által elrágott kábelek problémájára megoldást kereső egyszeri embernek mégsem lehet azt mondani, hogy állítsa meg a klímaváltozást, és akkor talán a nyest is elköltözik. Ezért tehát rövid- és hosszútávú megoldásokban párhuzamosan kell gondolkodni.

Ezt az elvet vallja a cikk megjelenését támogató hazai cég, a Vaporix és Vadalarm márkák forgalmazója is. Ha érdekel, hogyan élhetnél te is békességben az állatokkal, akkor a szag alapú megoldásokhoz ide kattints, az ultrahangos és egyéb akusztikus megoldásokat pedig ide kattintva érheted el.