Az esővíz szűrésének fortélyai

Az esővíz lemossa a tetőről a port, a ráhullott leveleket, ágdarabokat, gyakran madárürüléket és egyéb anyagokat is, amelyek az ereszcsatornába kerülnek. A lefolyócső csatlakozásánál általában elhelyeznek egy levélfogó rácsot, azaz egy durva szűrőt, amely a nagyobb szennyezőanyagokat visszatartja.

Követelmények a részecskeszűrővel szemben:

• a lyukméret kisebb, mint 0,2 mm;
• csekély karbantartási igény - tisztítás legfeljebb évente egyszer;
• a szűrőn nem szaporodhatnak el a mikroorganizmusok;
• akadálytalan vízáteresztés;
• jó hatásfok - csekély vízveszteség.

A levélfogó rács az esőcsatornában, a lefolyócső csatlakozásánál visszatartja a durva szennyeződéseket (Forrás: Marley)

Az esőcsatornába helyezett szűrőbetét megakadályozza, hogy a csatorna falevelekkel telítődjék (Forrás: Marley)

A rácson fennakadt levelek elszáradnak, és a szél lefújja őket (Forrás: Marley)

Magába az esőcsatornába is elhelyezhetünk egy szűrőbetétet, amely megakadályozza, hogy a levelek és egyéb nagyobb méretű anyagok egyáltalán a csatornába jussanak.

Ha az esővizet csupán a kert öntözésére használjuk, elegendő elhelyezni a lefolyócsőbe egy további, a levélfogó szűrőnél sűrűbb szövésű szűrőbetétet. Az ezen is átjutó finom szemcséjű szennyezőanyagok nem akadályozzák az öntözőszivattyú működését, és a növényzetet sem károsítják.

Amennyiben a mosógépet is esővízzel tápláljuk, már alaposabb víztisztításra van szükség, nehogy a szennyeződés a mosott ruhára kerüljön, vagy esetleg károsítsa magát a mosógépet. Az esővizet tehát még alaposabban meg kell szűrni, de ne gondoljunk azért valamilyen tökéletes vegyi és mikrobiológiai szűrésre, vízkezelésre. Háztartási célra ilyesmire nincs szükség.

Szűréssel a szilárd részecskéket kell eltávolítanunk, amivel elérjük, hogy:

• a szivattyúk és a szerelvények ne károsodjanak,
• a víztározót éveken át ne kelljen tisztítani,
• az összegyűjtött esővíz csak igen kevés szerves anyagot tartalmazzon, ezért hosszú időn át tiszta, friss maradjon.

A részecskeszűrő utáni csőszakaszban is marad még a vízben finom lebegő szennyeződés, amely lassanként leülepszik a tárolóedény fenekére, és ott idővel egy biológiailag aktív öntisztító réteget képez. Ahhoz, hogy ez az öntisztulás fennmaradjon, a víz hőmérséklete nem emelkedhet 16 °C fölé. Károsítja ezt a biológiailag aktív réteget a beáramló erős vízsugár is, amely felkeveri az üledéket, ezért a bevezetőcső végére áramlást lassító szerelvényt kell felszerelni.

A lebegő részecskék egy része lassan leülepszik, másik része a felszínre emelkedik, és ott egy úszó réteget alkot, amely onnan rendszeresen leöblítődik a szennyvízcsatornába mindannyiszor, ahányszor a heves vagy hosszantartó esőzések alkalmával túlcsordul a tároló. A legtisztább víz a tároló felső harmadában van, ezért innen célszerű elvezetni a háztartásban használt esővizet.

Az esővíz tisztítása tehát három fokozatban történik

1. fokozat: Szűréssel tisztítjuk meg a vizet a durvább és finomabb anyagrészecskéktől.

2. fokozat: A finom lebegő anyagok lassanként leülepednek a tároló fenekére, és a biológiai tisztulás, lebomlás eredményeképpen mineralizálódnak.

3. fokozat: A felszínen úszó szennyeződéseket az időszakos csapadék-utánpótlás leöblíti a szennyvízcsatornába.

Az esővíz tisztításának folyamata

Az esővíz a levezetőcsőbőt először az örvényáramú finomszűrőbe kerül, majd az áramláslassítón át a gyűjtőtartályba. A víznél nehezebb szennyezőrészecskék leülepszenek a tároló aljára. A felszínen úszó szennyeződés minden túlfolyás alkalmával kiöblítődik.

Az első fokozatban célszerű öntisztuló szűrőt használni, egyébként fennáll a veszély, hogy lombhullás idején eldugul.

• Az esővíz hasznosításának 7 indoka

Forrás: Az esővíz hasznosítása